Egész életemben sportoltam. Rendszeresen, folyamatosan és sokfélét. Még várandósan is. Épp ezért ért meglepetésként, hogy a gyerkőc megszületése után fájt itt, szúrt ott, sőt, még a tartásom is megváltozott.

A császármetszés és a szoptatás lassította a tempót, amivel visszatérhettem a sportoláshoz. De azért 10-12 héttel a szülés után elkezdtem járni hasizom regeneráló tornára, majd baba-mama jógára, aztán babás aerobikra is. De valahogy nem éreztem magaménak egyiket sem. Megpróbáltam futni, de kifejezetten fájdalommal járt. Tornáztam otthon, de az sem volt az igazi. Talán ezen a ponton tettem fel magamnak a kérdést, hogy ,,jó, akkor ebben a helyzetben mik is a számomra ideális sport ismérvei?”

1. Mindennel együtt (elindulás otthonról, érkezés, sport, zuhany, öltözés, gyerek öltöztetés és hazatérés) ne vegyen igénybe 60 percnél többet.
2. A gyereket vihessem magammal. (Bevallom, nélküle jobb lett volna, de a megoldásokat kerestem, nem a kifogásokat.)
3. Az edző is bírja a gyereket.
4. Vegye figyelembe, hogy még szoptatok (akkor kb. másfél éves volt a baba) és ehhez igazítsa a gyakorlatokat.
5. Állóképességemnek, terhelhetőségemnek megfelelő feladatokat adjon.
6. Legyen rugalmas időben. (Mea culpa, de a kifejezetten rossz alvó gyerek délelőtti alvásidejét nem áldoztam volna be egy edzés kedvéért.)

Megvolt a terv, már csak ki kellett találni, ki és milyen sporttal tud megfelelni a ,,követelményeimnek”?

A netes kereső ezúttal is a barátomnak bizonyult, így jutottam el Andráshoz és a Fitandrush teremhez.

Telefonon hívtam, nagyon segítőkésznek bizonyult, minden felvetésemre megnyugtató választ kaptam.

És hogy nehogy hamvaiban haljon a lelkesedés, viszonylag gyorsan időpontot egyeztettünk: reggeli után, de alvásidő előtt érkeztünk, és ezt a bevált módszert meg is tartottuk!Bár van pár lépcső a teremhez, András kérés nélkül, készségesen cipelte a babakocsit minden alkalommal fel és le.
(Jah, könnyű annak, aki edzésben van!)

Amíg engem instruált, fél szemmel ő is mindig a gyereket figyelgette, és ha kellett – mert pl. sarjam nem tudott ellenállni az asztalon felejtett pohárnak -, közbe lépett. Ugyanakkor az sem zavarta meg az edzés menetét, ha a gyerek mellettem jött-ment, alkalom adtán súlyzónak is használtuk vagy épp a ,,deszka” gyakorlatot tette mókásabbá, mert felült a hátamra vagy befúrta magát a hasam alá (mondjuk, ilyenkor tuti nem engedtem el magam). 

Az edzések során kérésem volt, hogy a hátizmokra fordítsunk figyelmet, mert az akkor kb. 11 kilós bébi emelgetése igencsak megviselt. És lőn, meglett az eredmény: múlt a fájdalmam, javult a tartásom. Bíztam benne, hogy a hasizmomban is lesz változás, de mértékletes elvárásaim voltak.

Azt be kell ismerni, hogy diéta nélkül a zsírocska nem olyan tempóban olvadozott a testemről, mint amit elképzeltem. De az izmokban bekövetkezett változás még engem is meglepett! A császár eléggé megviselte a hasam izomzatát, de már kb. a 3. edzésen látványos változást éreztem: könnyű volt behúzni, megtartani, sokkal tónusosabbnak találtam.

A speedfitness és András a legjobb választásnak bizonyult!
Legyen itt erről még egy check-list:

1. Gyerekbarát edző – megvolt!
2. Szülés utáni állapotot ismerő és figyelembe vevő edző – megvolt!
3. Rugalmas időpontegyeztetés – megvolt!
4. 60 perces időkeret – megvolt!
5. Fokozatosan erősödő edzésterv – megvolt!
6. Rövid időn belül érezhető eredmény – megvolt!

Forduljatok bátran Andrishoz, szakértelemmel, türelemmel, lelkesen végzi a munkáját. 
UI.: Apukáknak is ajánlom… Erre is van a családban példa… talán egyszer ő is megírja majd a történetét ?

Katona Katalin